Egy kedves barátnőm egy éve várja formás térdű Tyutyi babáját. A baba elkészült, igazi dögös (répa)vörös, ha már a térde ellenőrizhetetlen 😉
És megtanulok fotózni, meg képszerkeszteni, hogy a testanyag csíkjai ne torzítsák el a fotókon a babák arcát. Ötletek? 🙂
Most igazán remélem, hogy akiknek készült ez a két kis rongyimanó, (még) nem követik a blogom.
Borzongató, ahogy egyszer csak megjelennek a babában annak a vonásai, akinek szánom.
Újabb pajkos rongyi készült, ezúttal rózsaszín-tejeskávé színben, bár ez a képeken pont nem látszik.
Kicsit talán meg van illetődve, tudja, hogy ma már jönnek is érte.
Addig-addig üldögélt a polcomon az alább bemutatott romababácska, hogy lett neki párja is. Kék szemű, gyönyörű és okos, pont, mint akinek készült. Az összeköltözés a babán kívül álló okok miatt azonban mégsem jött létre, így most ez a kökényszemű kis cigánylány új befogadót keres!
Érdeklődni kizárólag mélben, a leggyorsabb, legkomolyabb szándékú viszi! 🙂
Haja rengeteg, nadrágja és kendője vastagabb vászon, blúza valamivel harsányabb, mint az előző babáé.
Remélem, valakinek tetszeni fog!
Amikor öltöztetős babát tanultam varrni, az egyik lánnyal bizniszeltem egy számomra új, tejeskávészínű testanyagot. Régóta szemeztem vele, kerülgettük egymást, aztán nemrégiben úgy alakult, hogy egymásra találtunk, így született meg ez a kis romalány:
Különlegessége, hogy a nadrágja és a fejfedője nem plüssből, hanem kissé csillogós mintájú kordbársonyból készült, valamint a sapija is új szabást kapott, hogy inkább fejkendőre hasonlítson.
Próbáltam fotózni a testszínkülönbséget, de nem nagy sikerrel…
Saját kedvtelésemből készítettem, elárulva üldögél a polcomon, remélem, lesz majd valaki, aki befogadná!
Pedig nem is olyan régen ugyanezen a polcon még ekkora volt a tülekedés 🙂
Ha tudtam volna, hogy ez a zöld manó meghozza végre a jó időt, sokkal hamarabb elkészítem 🙂
Kész felüdülés volt végre napsütésben fotózni, kint a teraszon!
Ez a kis Moha Manó húsvétra készült a kék-narancssárga manóval együtt, de még mindig itt üldögélnek nálunk, talán hamarosan útra kelnek…
Készülőben egy lánymanó is, hasonló, zöld összeállításban.
S ha már tavasz, megérdemli a két legutóbbi rongyi is, hogy készüljön róluk is egy napfényes montázs, ha már itt ülnek a polcomon 🙂
Elkészült végre Edit barátnőm második babája is, valamint megkapta a copfjait az első. Ha valaki nem emlékezne, hogy is álltam az elsővel, íme!
Azóta a babák már el is utaztak Németországba, én meg igazán el sem búcsúztam tőlük, na de sebaj, jó helyen vannak! 🙂
Igazából roppant bosszantó volt ez a tél fotózás szempontjából, de ma már hét ágra sütött a nap, talán mostantól már szebb színben tündökölnek a fotóim is…
Sikerült az elmúlt időszakban elhanyagolnom mindkét blogomat, és magam sem tudom, mit jelent, hogy az élő babák helyett a varrott babák blogját teszem először rendbe…
Az év eleje nálunk a betegségek jegyében telt, ilyenkor nem szeretek varrni, mert két orrszívás között esélyem sincs ráhangolódni a babákra. Emiatt kb. másfél hónap telt el úgy, hogy hozzá sem tudtam kezdeni egyhez sem.
Aztán két hete végre összeszedtem magam (akkor még úgy nézett ki, hogy végre tavasz van, és ettől meglódult az én alkotói kedvem is), és behoztam a lemaradásomat.
Először is egy ismerős anyuka szinte-unokájának készült el ez a narancssárga rongyi, aki aztán jól összebarátkozott a sokáig a polcomon lakó pajkos rongyival:)
(sajnos a színek szinte sosem köszönnek vissza a fényképeimről, erre sürgősen megoldást kell keresnem!)
Egy kisfiúnak hozta a Nyúl a kék rongyit, a lila pedig egy kedves barátnőm egy éves kislányának, szülinapi ajándékul, de úgy alakult, hogy még mindkettő a polcomon csücsül, s hát… időközben romantikus beszélgetésbe elegyedtek 🙂
Ráérő időmben elmentem az Amina stúdióba, ahol a KIWI varrókör által szervezett varráson megismerkedhettem az évszakbabák közül a tavaszi növénybabák elkészítésével. Jó móka volt, de mivel két gyereket is vittem (…) idő előtt távozásra kényszerültem 🙂 De így is született egy fűbaba és egy csírababa:
A továbbiakban szó lesz még hatalmas tumultusról a polcomon, barátnőkről, bongyor hajú babáról és végül egy romababáról is, de most türelmetlenek az igazi babák 🙂
Még mindig tartom magam ahhoz a véleményhez, hogy mindig a legutolsó baba a legnagyobb szerelem. Két csajos rongyi készült az elmúlt napokba, az első már meg is érkezett Timihez, akivel egy darabig páckommandóztam, és kislányához. Mivel már megint az utolsó pillanatra hagytam a befejezést, ezért csak elsietett, kanapés fotókra futotta, de cserébe máris van akciós is!
A másik rongyi egy nagyon kedves barátnőm babaköszöntő ajándéka lesz, de engedélyt kaptam rá, hogy bátran fotózzam. A rongyika a kezdeti illedelmes, tablófotózás jellegű beállítások után vérszemet kapott, és egyre lazábban, csábítón pózolt a kamerának. A végén még egy seronsztónos lábváltással is megpróbálkozott:)
Végül visszahuppant a polcom szélére, és elégedetten lógatta a lábát, mint aki jól végezte dolgát:) Lehet, hogy oda sem adom;)
Pikkpakk meglett az 1000 látogató, úgyhogy, ahogy megígértem, jöjjön a minirongyi, ahogyan én készítem!
Először is a hozzávalók, ha teljesen autentikus akarsz lenni:
– egy darab gyapjú (egészen kevés kell egy ekkora babához, a képen látható darab töredékét használtam fel)
– kb. 17cm hosszú 2-es csőgéz (csak a sűrűbb használható, ezt a salus mintaboltjaiban lehet kapni, a ritkábbtól nem lesz egyenletes a tömés), de 1-es is ugyanígy megfelel
– felvetőfonal az elkötésekhez
– plüss anyagok: a testhez 2-szer 11X12cm-es téglalap , a sapkához egy félbe hajtott háromszög, ami félbe hajtva 5cm az alján (ezt picit lehet ívesre vágni), a hossza kb. 16cm.
– egy kis darab test színű anyag
– hímzőfonalak a szemhez és a szájhoz
– testszínű és a plüss színéhez illő cérnák
– olló
– gombostűk
Első lépésként kössük el a csőgézünk végét. Legjobb, ha harmonikaszerűen összehajtogatjuk a végét, és úgy kötjük el egy cérnával.
Tépjünk a gyapjúból két vékony csíkocskát, és szorosan tekerjük fel őket, először az egyiket, majd rá merőlegesen a másikat, hogy egy kb. 9cm nagyságú gombócot kapjunk végül:
Most szakítsunk le három darab, kb. 15cm hosszú, széles szalagokat a gyapjúnkból, olyan szélesek legyenek, mint a gyúrt gombócunk, és készítsünk belőle csillagot:
A csillag szárait hajtsuk rá a gombócra, simítgassuk, szorítgassuk, míg az így kapott gombócunk körfogata kb. 10cm-es nem lesz:
A kifordított csőgézt húzzuk rá a gombócunkra, majd a képen látható csúszócsomó lassú legörgetésével kössük el nyaknál:
Az alul kilógó gyapjút tömörítsük be a csőgéz lelógó szárába, és azt is kössük el. Egy jól markolható, fejnél puhább, és hosszabb “testet” kell képezni:
Keressük meg a legformásabb oldalát a fejrésznek, majd szemvonal (közép) magasságában szintén csúszócsomóval kössük el a fejet. Így alakítjuk ki a “szemgödröt”. A waldorf babák fejkialakítása ennél jóval bonyolultabb, de ilyen mini babáknál ennyi is elég látványos eredményt produkál.
A testszínű anyagunkból vágjunk egy négyzetet, és tűzzük rá a fejre úgy, hogy egy része a testre is leérjen.
Matracöltéssel vagy láthatatlan öltéssel varrjuk össze a testanyag széleit. A fejtetőn kivághatjuk a felesleges részt, vagy vissza is hajthatjuk. Utána boszorkányöltéssel rögzítsük a testanyag alsó szélét a testhez, valamint a visszahajtott csőgézt is. A nyakat ismét kössük el felvető fonallal.
Vegyül elő a plüss anyagunkat. Én szeretem ívesre vágni a testanyag oldalát, ettől nekem kedvesebb lesz a test kialakítása. Varrjuk össze az oldalakat visszatérő (géputánzó) öltéssel. A fejnél hagyjunk ki egy kis részt, egyrészt itt fogjuk kifordítani, másrészt itt fogjuk beilleszteni a fejet:
A test összeállítása után varrjuk fel a ruhadarabokat láthatatlan öltéssel, majd gombostűvel jelöljük ki a szemek helyét:
A szemeket a kisebb babáknál én francia csomóval készítem, az egész fejen átöltve. Az elkötés a tarkóra kerül. A száj egy sima öltés, szintén hátul, a tarkón van az elkötés.
És készen is van! Lehet játszani! 🙂
Ugye, hogy nem is volt olyan nehéz?:)
És ha magad készítesz ilyen kis manót, nyugodtan használj maradék anyagot, zoknit, pólóanyagot!
Ha tetszett, kérlek, mutasd meg másoknak is!
Legutóbbi hozzászólások