Mármint a babavarrásban az egyik legjobb rész: az anyagvásárlás.
Van a Soroksári úton egy bolt, a baba- és játékkészítők kánaánja, egy kelmeparadicsom, ahol ezernyi bébiplüsst kapni. Ma nagyon kedvesen mosolyogtam a Zuramra, hogy ha már útba esik (kis akarattal), akkor vigyen engem el oda. Nem mondtam meg neki, mennyit vertem el 40 perc alatt, ez örökre az én titkom marad. Maga a bolt egy raktárépület, ahol számtalan soron plafonig állnak a különböző anyagok, frottírok, rugalmas pamutok, körkötöttek, ezer színben!

A bébiplüss részleg is két hosszú sort foglal el:

Mutatom, mennyi csíkos plüssük van, és ez még csak a töredéke, s ezen kívül van állatmintás, pöttyös, foltos, amilyet csak akarsz!

Nyáron, első látogatásom alkalmával ezeket hoztam magammal haza:

Most, hogy autóval mentünk, bátrabb voltam, kicsit el is szemtelenedtem, de mindet el kellett hoznom!

Sajnálom, hogy csak ilyen rossz képet tudok feltenni ezekről a gyönyörűségekről, de igazán jó fények itt már csak tavasszal lesznek.
Alig várom, hogy sok-sok manó pompázzon ezekben a színekben, de mielőtt hozzákezdenék, van egy kis elmaradásom.
Még november végén kezdtem neki néhány minirongyihoz, Télapóra szántam, aztán mindig csak arrébb-arrébb pakoltam őket. Most viszont ők is sorra kerülnek!
Ha szeretnéd látni, hogyan készülnek ezek az apróságok, szólj az ismerőseidnek, oszd meg ezt a bejegyzést fészbukon, iwiwen, akárhol, az ezredik látogató után jön a minirongyi tutorial! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hiába készülnek a babák egyedi elképzelés alapján, hiába tudom, hogy kihez kerül egy-egy baba, a búcsú mégis minden alkalommal nehéz. A ráfordított idő, ahogy gyúrtam, varrtam, alakítottam őket, mind-mind egyre szorosabb kapcsolatot sző közénk, s mire az arcot hímzem, többnyire már nagy köztünk a szerelem.
Ezért kicsit mindig belehalok, amikor egy baba útra kel.
De van egy jutalom, egy fizetség, amit lehetőség szerint mindenkitől kérek: egy fotó az új barátokról. Amikor ezeket a képeket nézegetem, már tudom, hogy jó helyen vannak a babáim:)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egy nagyon kedves barátnőm kérte, hogy készítsek neki egy babát, “olyat, mint a csíkos sapkás szőke baba!” Kicsit rossz érzéssel kezdtem neki, mert eddig még mindig más és más babát készítettem, féltem, mi lesz, ha ugyanazt kell ‘legyártani’ kétszer? Nem veszíti el a varázsát? Tud ugyanolyan lenni két baba?
A waldorf babakészítők közösen állítják, a babakészítés olyan, mint a gyerekszülés: az első lépések, ahogy egy gömböt négy részre osztasz, pont, mint a sejtosztódás a baba fogantatása után. Aztán hosszan formálod, alakítod, figyeled, mivé, kivé alakul (bizony előfordul olyan is, hogy kislány babát akarsz készíteni, de végül kisfiú lesz belőle, annyira olyan a fejformája, a “kisugárzása”, hogy akárhogyan is igyekszel, nem lesz belőle lányos baba).
Így érthető talán, mennyire kételkedtem benne, hogy lehet két egyforma babát készíteni.
Még nincs kész, hiányzik a copfja, és a sapkát se varrtam még fel, de mégis megmutatom, szerintem hasonlítanak, de csak mint két testvér:)

Ilyen az eredeti, ovinak készült baba:

S ilyen lett az új:

Kipróbáltam egy új módszert is a frufru elkészítésére, nem csak hímeztem (fixen) a hajat, hanem még egy sor “lebegő” szálat is felhímeztem, hogy játékosabb legyen a baba kinézete.
Nektek hogy tetszik? 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A waldorf baba elkészítésének komoly elméleti háttere van, ezek közül én most csak a (számomra) legfontosabbakat emelném ki.
Talán a leglényegesebb, hogy ezek a babák kézzel, gép használata nélkül készülnek (a levehető ruhák megvarrásakor használok varrógépet, de másra nem), a baba elkészítéséhez szükséges idő a ráhangolódás időszaka is, ezért minden baba egyedi, nincs két teljesen egyforma.
A gyerekek életében nagyon fontos a szerepjáték, s mivel a babában saját magukat, a saját érzelmeiket jelenítik meg, ezért a steineri szemlélet szerint a legjobb, ha a babának egyáltalán nincs, vagy csak jelzésértékű az arca.
A waldorf babáknak ezért hagyományosan egy-egy pötty a szemük és egy vonal a szájuk. Némelyiknek készítünk orrot is, de minden egyes arcrész megjelenítésével inkább a felnőttek igényeinek próbálunk megfelelni, a gyerekek egyáltalán nem hiányolják ezeket a részleteket.
A waldorf babák elkészítéséhez kizárólag (lehetőség szerint) természetes anyagot használnak: a tömőanyag 100% gyapjú, a test és a ruhák pamut, plüss vagy más természetes anyagból készülnek.

Az sem mindegy, hogy kinek készülnek ezek a babák:

A rongyimanó jól markolható, gyűrögethető a puha plüss teste miatt, ezt biztonsággal adhatjuk a legkisebbeknek is.

A fix, nem levehető ruhás manók már nagyobbak (30-35cm-esek), ölelgetni lehet őket, szerepjátékhoz kiválóak, a gondoskodóbbak kendőkbe bugyolálhatják. A hajuk is fix, nem frizurázható, legtöbbször rávarrt sapkát viselnek. Az ilyen baba az óvodásoknak lehet nagyszerű társa.

A nagyobbak, akik már a baba öltöztetésével is boldogulnak, bizonyára örülnek a 35/45cm-es levehető ruhás babáknak, amelyek készülhetnek fix vagy frizurázható hajjal, tetszőleges ruhatárral, cipőkkel.

Én elkészítettem a rongyimanó kistestvérét, a minirongyit, a maga 12cm-ével inkább kabalának ajánlanám, bár a hosszú sipkájánál fogva vidáman hurcibálható. Igazán kedves kis zsebbarát válhat belőle.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Külön kérésre készítettem el waldorfszerűen Rosie-t, az Everything’s Rosie című mese főhősét. Mivel karácsonyi ajándék volt, a végén már igen sietnem kellett, de 23-án délutánra elkészült a baba!
A szoknyáját háromszor szabtam újra, végül dupla anyagból varrtam, így tetszés szerint kifordítható.
Az ing gombjai nem funkcionálnak, a blúz patenttal záródik.
A cipőt is duplán készítettem el, az először vásárolt filc minősége nem volt megfelelő, de a második már igazi gyapjúfilc volt, megfelelő vastagsággal. A cipőfűzőt is többször készítettem el, az eredeti, szalagos ötletet több álmatlan éjszaka után elvetettem, túl giccses volt tőle a cipő, végül hímzőfonalat fűztem be helyette.
A fejdísz gombját pár öltéssel rögzítettem a fejre, de egy kis igyekezettel nyom nélkül eltávolítható, így, ha a kis hölgy kinövi ezt a korszakát, egy ‘hétköznapi’ waldorf baba boldog tulajdonosa lehet:)

Minden ruhadarab szabadon le- és felvehető, beleértve a zoknit és a bugyit is:)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ősszel volt szerencsém Markó Jucinál megtanulni az öltöztetős babakészítés alapjait, akkor készítettem el első waldorf babámat, Benőkét, aki kapott egy kantáros nadrágot, és egy sárga inget is:

Így most már négyféle méretben álmodhattam meg a babákat, az egészen kicsi minirongyik, a legkisebbeknek való rongyimanók, az ovisok gyúrását elbíró manók ellepték az ismerőseim, barátaim gyerekszobáit, polcait.

Advent idején lehetőségem nyílott egy igazi “házi” vásáron is részt venni, egyelőre még csak dekorációként, de bemutatkozásnak ez is nagyon jó lehetőség volt.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Az első próbálkozások után megpróbáltam a saját ízlésemnek leginkább tetsző babaformát kialakítani, kerestem (és keresem a mai napig) a szemek igazi helyét, kialakítottam a saját szabásmintáimat a plüss ruhákra, finomítottam a rongyik arányain, elkészítettem az első minirongyikat az ovink Mihány-napi vásárába, szóval igazán belelendültem a babavarrásba:)

A következő babákat az óvodának készítettem, amolyan bemutatkozó ajándéknak (hadd legyen a gyereknek a lehető legjobb:D):

After the first dolls I made, I tried (and still trying) to create my own style so my dolls would be unique.

These dolls were made for our kindergarten as gifts.

Szintén az oviba ment ez a csapat minirongyi (legalábbis egy része, mert kettőre lecsaptak itthon:))

This group of ragbuddys were also made for our kindergarten (I mean a part of it, because two of them were kept at home:)

Rongyikat készítettem a házban több első szülinaposnak is, és a nővérem is beállt a sorba egyért:)

I made ragbuddys for more kids near in our place for their first-birthdays, and my sister also got one:)

Később barátok kérésére is készítettem babákat:

Later I made some dolls for my friends, as they requested.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Már a Klinikában tetszett, hogy az idős házvezetőnő babákat készít (most hosszas kutakodás után találtam képet, és már nem is tetszenek:D), de csak idén lett lehetőségem, hogy Orth Magdánál waldorf manó varrást tanulhassak.
Vele készítettem el az első babámat, Jancsit 🙂

I’ve been interested in making dolls for a very long time, and I had the chance this year to learn from Magda Orth how to make a ‘waldorf elf’. I made my first doll ‘Jancsi’ with this technique.

Aztán készítettem önállóan két manót, majd kialakítottam egy kisebb, test nélküli, rongyimanót, amit a kisebbeknek szántam. Ezek voltak az első önálló babáim.

Later I made myself two dolls, a boy and a girl, and then I created a doll with body made out of soft plush, a ragdoll, for the youngest. Here are some pictures of them.

Elkészült az első sapka nélküli, nadrágos manó, és a kis hátizsákos társa, hálából.

And here are the first doll with pants and without a cap, with her little mate with a backpack – for gratitude.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: