Végre elkészült, megküzdöttünk a gombozás-vasalás rémeivel, kapott még egy nyári ruhát, és még a nap is kisütött, úgyhogy minden összeállt egy jó kis fotózáshoz:
Erre ez a kis örökmozgó kitalálta, hogy ő ezt nagyon unja, úgyhogy inkább sétál egyet az őszi avarban.
Kénytelen voltam követni…
Most meg itt vigyorog felettem a polcon, és nyújtja a kezét, hogy menjünk még!!!
De most már csak az új kis barátjához kísérem, akit majd egy tesóval együtt kap 😉
