Néhány szó a waldorf babáról

A waldorf baba elkészítésének komoly elméleti háttere van, ezek közül én most csak a (számomra) legfontosabbakat emelném ki.
Talán a leglényegesebb, hogy ezek a babák kézzel, gép használata nélkül készülnek (a levehető ruhák megvarrásakor használok varrógépet, de másra nem), a baba elkészítéséhez szükséges idő a ráhangolódás időszaka is, ezért minden baba egyedi, nincs két teljesen egyforma.
A gyerekek életében nagyon fontos a szerepjáték, s mivel a babában saját magukat, a saját érzelmeiket jelenítik meg, ezért a steineri szemlélet szerint a legjobb, ha a babának egyáltalán nincs, vagy csak jelzésértékű az arca.
A waldorf babáknak ezért hagyományosan egy-egy pötty a szemük és egy vonal a szájuk. Némelyiknek készítünk orrot is, de minden egyes arcrész megjelenítésével inkább a felnőttek igényeinek próbálunk megfelelni, a gyerekek egyáltalán nem hiányolják ezeket a részleteket.
A waldorf babák elkészítéséhez kizárólag (lehetőség szerint) természetes anyagot használnak: a tömőanyag 100% gyapjú, a test és a ruhák pamut, plüss vagy más természetes anyagból készülnek.

Az sem mindegy, hogy kinek készülnek ezek a babák:

A rongyimanó jól markolható, gyűrögethető a puha plüss teste miatt, ezt biztonsággal adhatjuk a legkisebbeknek is.

A fix, nem levehető ruhás manók már nagyobbak (30-35cm-esek), ölelgetni lehet őket, szerepjátékhoz kiválóak, a gondoskodóbbak kendőkbe bugyolálhatják. A hajuk is fix, nem frizurázható, legtöbbször rávarrt sapkát viselnek. Az ilyen baba az óvodásoknak lehet nagyszerű társa.

A nagyobbak, akik már a baba öltöztetésével is boldogulnak, bizonyára örülnek a 35/45cm-es levehető ruhás babáknak, amelyek készülhetnek fix vagy frizurázható hajjal, tetszőleges ruhatárral, cipőkkel.

Én elkészítettem a rongyimanó kistestvérét, a minirongyit, a maga 12cm-ével inkább kabalának ajánlanám, bár a hosszú sipkájánál fogva vidáman hurcibálható. Igazán kedves kis zsebbarát válhat belőle.